Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években

A IV. Béla és idősebb fia, István közötti, hol politikai, hol katonai eszközökkel vívott összecsapást több szempontból is különleges hely illeti meg az Árpádok belviszályainak sorában. Ez volt mindenekelőtt az utolsó az efféle konfliktusok között. A későbbiekben ugyan többször is kialakult a lehetősége annak, hogy a dinasztia valamelyik, többnyire gyermekkorban lévő tagjának előtérbe állításával hasonló zavarokat támasszanak a királyi hatalom ellenfelei, azonban sem László trónörökös (a későbbi IV. László király) 1272. évi, sem öccse, András herceg 1274. évi elrablása nem járt ilyen következménnyel — az előbbi esetben az uralkodó, V. István halála, az utóbbiban pedig a herceg gyors kiszabadítása vetett véget a próbálkozásnak —, de nem tekinthető többnek tétova kísérletnél az 1290-ben III. András néven trónra lépő velencei András herceg 1278. évi magyarországi szereplése sem, míg a magát 1290-ben András hercegnek — IV. László valójában 1278-ban meghalt öccsének — mondó személy, aki III. András ellenében tartott volna igényt a magyar trónra, minden bizonnyal kalandor volt, s életével fizetett merész vállalkozása kudarcáért mielőtt még komolyabb bajt idézhetett volna elő. Ez az a belviszály továbbá, amelyről a legtöbb ismeret áll a rendelkezésünkre. Míg a korábbi hasonló események nagyobb részt egy vagy több elbeszélő forrás hosszabb-rövidebb tudósítása, esetleg néhány — olykor azonban csupán egyetlen — oklevél szűkszavú utalása alapján vizsgálhatók, ez esetben több mint félszáz oklevél tartalmaz adatokat a történtekre vonatkozóan, további okmányok pedig az előzményekről és a következményekről tájékoztatnak.